Miközben Délkelet-Bulgáriában a török határ felé autóztunk, megállapítottam, hogy igazából meglehetősen jó tempót tartunk. Az egyetlen határidő, melyre utunk során figyelemmel kell lennünk, az augusztus 27-e, mikor is a kínai határon felvesszük az ottani idegenvezetőnket. Előtte azonban már valószínűleg találkozunk Lottével, Nielsszel és Giampieróval valahol Mongóliában. Ők is autós utazók, akikkel együtt vezetünk át majd Kínán.

bulgariai-hatar

egyáltalán nem sietünk, a fenti határidő azért mindig ott motoszkál a fejünkben, így az út első felét mindenképp szeretnénk megnyomni – különösen az európai szakaszt, mert ezt a vidéket máskor is könnyen felfedezhetjük a jövőben.

Ha most jó távot “futunk le”, az azt is jelenti, hogy később tarthatunk néhány lazsálós napot, mikor gyalogtúrázhatunk, biciklit bérelhetünk… Az extra idő akkor is jól jöhet, ha netán valami gondunk akad a járgánnyal. Hogy lekopogjam, a Toyota eddig kiválóan szuperál. Imádom ezt a verdát és nagyon megbízom benne!

A román Kárpátokon átkelve életünk leghevesebb esőzése csapott le ránk, pont azon a vidéken, ahol vadkempingezni akartunk. A B terv az volt, hogy keresünk egy szállodát Gyurgyevóban, közvetlenül a bolgár határ mellett, de aztán felfedeztük a Google-térképen, hogy számtalan más szálláslehetőség is kínálkozik Ruszében, Bulgáriában. Elhatároztuk, hogy átkelünk a határon, és inkább ott töltjük az éjszakát. Rusze meglepően népszerű város az utazók körében, így nem volt egyszerű szállodaszobát találni.

Prado a domb tetején

Egy pihentető éjszakai alvás után a Buzludzha-emlékmű felé vettük az irányt. Már hallottam róla korábban, és láttam képeken is, de élőben megpillantani lenyűgözőbb volt, mint képzeltem. Helyesebb lenne a „sokkoló” jelző inkább az élményhez, ugyanis egy hegy tetejére épített betonmonstrumról van szó, mely a nyolcvanas évek bolgár kommunista vezetőinek szolgált találkozóhelyül tárgyalások vagy szórakozás céljából. 

Buzludzha-emlékmű

Rendelkezett látogatóközponttal is, szóval nyitva állt a széles nyilvánosság előtt is. Ma teljesen elhagyatott, csupán egy magányos őr felügyeli, hogy a vandálok ne tehessenek több kárt benne.

A Buzludzhánál tett villámlátogatás után Szozopol, a Fekete-tenger partján fekvő üdülővároska felé vettünk utunkat.

Buzludzha-emlékmű 2.

Este 10-re járt az idő, mire felállítottuk a sátrat, és megfőztük a vacsorát. Mikor felnyitottam a tetősátrat, észrevettem, hogy valójában nem is nyílik fel rendesen. Ugyanez történt romániai kempingezésünk első éjjelén is, de eddig nem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget a dolognak.

Most viszont már a végére akartam járni. Kiderült, hogy a napellenző ponyvát hátul tartó csavarok akadályozzák a sátor teljes felnyílását – ez a púp aztán nem hiányzott a hátunkra! 

Overlander gondok

Vagy a sátrat vagy a ponyvát kellene máshová rögzíteni, vagy a ponyvához kellene más csavarokat beszerezni, például olyanokat, amilyeneket a Front Runner árusít, csak mikor a ponyvát rendeltem tőlük, azok a csavarok épp nem voltak raktáron. 

Gondolkodtam, hogy megrendelem a csavarokat most, és futárral a táborhelyünkre szállíttatom őket (már kaphatóak), de végül más megoldás mellett döntöttem. A következő bejegyzésből megtudhatjátok, mi volt az!

HOL JÁRUNK JELENLEG?

Egy kiváló, Polarsteps névre hallgató alkalmazást használunk, mellyel lényegében élőben követhettek minket! A lenti képre kattintva megnézhetitek az útvonalunkat:

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on print

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *