A motor folyton túlmelegedik

Mivel hamar elhagytuk Kappakódiát, ezért alig volt forgalom az utakon. Kelet felé haladtunk, Vince és Maxime pedig jött utánunk. 

Néhány óra elteltével elkezdtem ismerős helyeket felfedezni az út mentén. Ez ugyanaz a főút volt, amin Mongólia felé hajtottunk két jóbarátommal, Ashsel és Jonnal… vagy legalábbis megpróbáltuk, de az autónk lerobbant Tádzsikisztánban, úgyhogy más módon kellett eljutnunk Ulánbátorba. De ez egy másik történet… 

Napi célunk volt, hogy minél közelebb jussunk a grúz határhoz. Nagyobb pihenőt nem terveztünk Törökország keleti részein, úgyhogy igyekeztünk minél hosszabb szakaszt megtenni. 

Hosszú nap elé néztünk, de tudtuk, hogy az út utolsó szakasza kárpótol majd érte. Erzurum után, utunk északnak megy a grúz határ felé, mely önmagában is hatalmas látványosság. Erzurum egy magas fennsíkon fekszik, vagyis amikor a hegyek felé haladsz, akkor igazából egy lejtőn vezetsz lefelé.

Egészen elképesztő volt. Mielőtt odaértünk volna, az előbb említett fennsíkon váratlan problémánk adódott. A Toyota motorja túlmelegedett az emelkedőkön. Sosem történt még ilyen, még a forró időjárás és az autó súlya sem lehet magyarázat rá. Nem csak hogy meglepődtem, de kicsit meg is ijedtem. 

Azonnal megálltunk és ellenőriztem a hűtőfolyadékot, amiről kiderült, hogy valamivel a minimum alatt volt. A következő benzinkútnál vettem még hűtőfolyadékot, majd leparkoltunk egy pihenőnél az út mentén. 

Itt vártunk vagy egy órát is, és feltöltöttük a tartályt a maximumig. Hogy őszinte legyek, korábban nem ellenőriztem a szintet, úgyhogy el tudom képzelni, hogy ez jó ideje már biztos alacsonyan állt.

Ehhez jött a forró időjárás, és a hosszú ideig tartó vezetés az emelkedőkön, a motor pedig túlmelegedett. Amíg vártuk, hogy lehűljön, lehetőségünk volt végre néhány drónfelvételt készíteni. 

Maxime és Vince tovább mentek, hiszen már megbeszéltük, hogy hol táborozunk aznap, ők pedig úgy döntöttek, bevárnak minket ott. 

Miután pótoltuk a hűtőfolyadékot, elindultunk a táborhelyig vezető út utolsó szakaszán… egy idő után ismét azt láttam, hogy egyre emelkedik a hőmérő foka. Csalódott voltam, hogy a hűtőfolyadék pótlása nem volt elég, és azon gondolkodtam, hogy mi lehet akkor a probléma. Pláne furcsa volt, hogy amikor egy elég meredek emelkedőn kellett felfelé hajtani, akkor a motornak nem volt semmi baja. 

Este 8 volt, mire ismét találkoztunk belga barátainkkal a Coruth-folyó melletti gyönyörű táborban. Ez a folyó inkább hasonlított egy tóhoz, hiszen kb. 200 évvel ezelőtt egy hatalmas földcsuszamlás elállta az eredeti folyó útját, létrehozva ezzel ezt a hatalmas víztározót. 

A táborhely sem volt igazi tábor, sokkal inkább egy étterem, amely egy szép félszigeten fekszik, és amely megengedi a táborozóknak, hogy az épülete mellett töltsék az éjszakát. 

Megittunk néhány sört, beszélgettünk a terveinkről, majd később, Vince és én újra ellenőriztük a Toyota hűtőfolyadék szintjét. Legnagyobb meglepetésemre a szint ismét a minimum alatt volt. 

Nyilvánvalóvá vált, hogy a terepjáróból valahol kifolyik a hűtőfolyadék és immár az is biztos volt, hogy meg kell nézetnem valakivel; még nagyon hosszú út állt előttünk kihívást jelentő hegyi átjárókkal, sivatagokkal, forró időjárással, és így tovább. 

Egy ilyen hosszú utazáshoz képest nagyon hamar jelent meg a probléma, és azonnal felidézte bennem az emlékeket a Mongólia Jótékonysági Rally-ról, amely során a Mitsubishi L200 szintén folyamatosan túlmelegedett. 

Ez az új probléma megváltoztatta a terveinket, hiszen az autó megjavítása immár elsőbbséget élvezett minden mással szemben. 

Úgy döntöttünk, hogy egyelőre figyelmen kívül hagyjuk mindazt, amit Grúziában terveztünk megnézni, és ehelyett Tbilisziben megkeressük a helyi Toyota márkakereskedést és szervízt… emiatt vált kissé kuszává a Polarstepsen nyomon követhető útvonalunk. 

Még mindig Törökország
Hosszú sor a határon

Maxime és Vince északkelet felé indultak, nekünk pedig a legrövidebb út Tbiliszi felé Batumin keresztül vitt, majd a Fekete-tengernél várt a határátkelés. Búcsút intettünk nekik, és folytattunk utunk a határ felé, ahol 6 órán keresztül várakoztunk. Hihetetlenül hosszú kocsisor várt minket, és mindenki Törökországot elhagyva Grúziába tartott. Este 11 felé járt, amikor végre átértünk, és mindketten nagyon izgatottunk voltunk. 

Rengeteg errefelé a látnivaló, és sok olyan térség is van, ahol a vadkemping egyenesen fantasztikus. 

Először azonban meg kellett javíttatni az autót. Egyfolytában ezen járt az eszem, úgyhogy egy Batumiban található furcsa hotelben töltött éjszaka után azonnal Tbiliszi felé indultunk. Egész nap úton voltunk, és szándékosan egy Toyota Központhoz közeli szállodát választottunk. 

Már nyitásnál ott voltam, és direkt készültem egy kis szöveggel grúz nyelven (a Google Translate ebben is segít!), hogy elmagyarázzam a problémát. Mint utólag kiderült, nem is volt szükség a fordításra, hiszen a legtöbben nagyon jól beszélték az angolt. 

Körülbelül 5 percbe telt Vlagyimirnak, a szerelőnek, hogy beazonosítsa a problémát: egy szivárgó vízszivattyú. Két órán belül kicserélték, én pedig boldogan indultam vissza!

A vízszivattyú szivárgása annyira egyértelmű magyarázat volt a problémára, hogy azt hittem, biztosan ez okozta a hűtőfolyadék veszteséget, valamint a motor túlmelegedését is. 

Másnap azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy bár valószínűleg már nem lesz szükség a hűtőfolyadék utánpótlására, a motor túlmelegedése továbbra is problémát jelentett. Kicsit kutakodtam az interneten, valamint különböző Facebook-csoportokban beszéltem néhány emberrel is, csak hogy rájöjjek: egy ilyen problémát nem olyan könnyű megoldani.

Sok különböző dolog okozhatja, mint pl. a termosztát, a cuccaink súlya (bár kétlem, hogy ez lenne a gond), valamint a rengeteg por és homok, amit a hűtőrendszer még Afrikában benyelt (szerintem erre van a legnagyobb esély). Igazság szerint a teljes fűtő- és hűtőrendszert ki kellett volna tisztíttatni az utazás előtt, de úgy voltam vele, hogy ha minden működik, akkor minek megbolygatni a dolgokat? 

Remélem, hogy a probléma nem válik kezelhetetlenné, főleg hogy a hőmérő folyamatos ellenőrzésével és a fűtés bekapcsolásával (csodálatos 38 fokban) megpróbáljuk megakadályozni a túlmelegedést. 

Nagyobb problémák nélkül jutottunk el Sztepancmindába. Egyszer meg kellett állnunk ugyan, de egyébként, a hűtés bekapcsolásával, gyorsan megérkeztünk a Kazbek hegyhez.

A környék híres a túrázók körében, és ennek jó oka van. Nehéz leírni a tájat, úgyhogy inkább megmutatom képekben. 

Az egyik csúcson található a 14. században épült gergeti Szentháromság-templom, amiről el se tudom képzelni, hogy hogyan építették oda. 

A terv az volt, hogy ott táborozunk le, de olyan heves esőzések fogadtak, hogy a kemping szóba sem jöhetett. Ehelyett egy sima vendégházat választottunk.

Másnap reggel ismét visszamentünk a templomhoz, hogy alaposan megnézhessük, az ebédet pedig a hegyekre való kilátással fogyasztottuk el. 

Következő látnivaló Vardzia volt, nagyon messze innen, úgyhogy a festői, konzerv ebédünk után ismét délre indultunk. Az előző napi heves esőzések áthúzták a számításainkat, így nem tudtunk túrázni, de őszintén szólva elég nehéz lett volna időt találni erre. 

Ahogyan korábban is említettem, az autó meghibásodása, és az, hogy azonnal a Toyota Központba kellett sietni, eléggé összekuszálta a terveinket, és elég sok időt el is vesztettünk vele. 

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on print

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *