Overlanding Gambiában – útlezárások mindenütt

2018. január 27. 

Gambia az afrikai kontinens legkisebb országa, mégis több óráig tartott megtenni a Janjanbureh és Tendaba közötti alig 100 mérföldes távolságot. Ennek oka egyszerű: az ország szinte minden autóútja tele van különféle akadályokkal. 

Állítólag ez nem újdonság, hiszen az ország megszokta már a bonyodalmas közlekedést, viszont a nemrégiben kialakult instabil politikai helyzet miatt az útlezárások száma és gyakorisága sajnos egyáltalán nem csökkent.

Jammeh diktátor, aki 22 évig uralkodott, csak 2017 januárjában távozott az országból, azóta pedig folyamatosan zajlanak a hatalmi harcok az elit körében. 

Katonai és rendőrségi útlezárásokról van szó elsősorban. A katonai torlaszok komolyabbnak tűntek, de meglepő módon ott egyszerűbb volt az átjutás. Csak az útleveleinket ellenőrizték, és már mehettünk is.

Azonban a rendőrők folyamatosan „kis ajándékokat” követeltek tőlünk, vagyis ha nem adtál nekik valami apróságot, pl. egy tollat, akkor további késleltetésre számíthattál. 

Land Cruiserek

Természetesen igaza lenne annak, aki azt mondaná, hogy az ajándékozással csak rontunk a helyzeten, és nem segítünk változtatni azon a korrupt rendszeren, amely az egész országot megfertőzte már. Nyilván ezzel egyet is értenék, viszont az egyetlen jó ellenérvem az az, hogy muszáj volt tovább haladnunk. 

Mivel rengeteg iskolaszert és apró játékot hoztunk a gyerekeknek, ezért egy csomó olyan dolog volt nálunk, amelyet a megfelelő alkalommal, a megfelelő helyen odaajándékozhattunk. 

Azonban mire Gambiába értünk, mondhatni teljesen kifutottunk ezekből az „apró ajándékokból”. Így kerültünk abba a helyzetbe, hogy az egyik úttorlasznál azt mondtam a minket igazoltató rendőrnőnek, hogy sajnos nincs nálunk semmi, amit adhatnék neki. 

Ő erre bedugta a fejét az ablakon, majd alaposan körülnézett a kocsiban. Ekkor megpillantotta a hátul száradó törölközőmet, és így szólt: „Az ott mi? Szeretném megkapni”.

Nyilván nem ez volt a legjobb alkalom arra, hogy elkezdjek vele vitázni arról, hogy a koszos törölközők nem a legjobb ajándékok, úgyhogy megfogtam a törölközőt, és odaadtam neki. Minden gond nélkül haladtunk is tovább. 

Jim és Gyuri szintén kifutottak az ajándékokból, úgyhogy ők az egyik ellenőrzésnél egy kis darab parmezán sajtot adtak az egyik rendőrnek. Az egész teljesen szürreális volt, és miután áthaladtunk végre vagy egymilliónyi útlezáráson, elértünk Tendabába, a táborunkba. 

A nap fénypontja azonban nem az útlezáráson való átjutás volt, hanem egy kis falu, amit volt szerencsénk meglátogatni: Sankulay Kunda. A falunak nagyon nagy szüksége volt már egy új kútra, a rally szervezői pedig gyűjtésbe kezdtek és felajánlották a falunak a befolyt összeget. 

Amikor felépült a kút, és az azt körülvevő kis park is, akkor a rally emlékére Budapest Parknak nevezték azt el. Szerettünk volna körülnézni a faluban, a helyiek pedig nagyon kedvesen körbevezettek bennünket. Még az iskolába is volt szerencsénk benézni.

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on print

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *