Szenegálba érkezés, avagy vissza a megművelt földekre

2018. január 23. 

Mivel Nouakchottnak eredetileg nem kellett volna az off-road útvonal részének lennie, ezért saját útvonalat kellett megterveznünk erre a napra, hogy újra csatlakozni tudjunk a rally többi csapatához. A mi konvojunk továbbra is három autóból állt: Mate és Aliz a Porsche-ban, Gyuri és Jim a Discovery-ben, és persze mi. 

Tudtuk, hogy aznap fogjuk elérni Szenegált, ami nem csak kellemesebb éghajlatot, de hideg sört is jelentett. Már alig vártam. 

Terepjaró halad át a városon

Úticélunk egy Zebrabar nevű kemping volt St. Louis közelében, de először el kellett hagynunk Nouakchottot. Kisebb nehézségekbe ütköztünk, ugyanis elég nehéz volt benzint találni a Porsche-nak. 

Mauritániában szinte minden jármű dízel, valószínűleg a költségek miatt, tehát a benzinkutak ritkán árulnak benzint. Végül szerencsére sikerült benzint találni, ezután pedig elindultunk délnek, a határ felé. Mielőtt odaértünk, szerettünk volna kicsit off-road terepen is vezetni, így lekanyarodtunk a sivatagba. 

A Szahara sivatag déli határa felé hatjva már megfigyelhető volt némi növényzet is. Hihetetlenül szegény falvak mentén haladtunk el, és arra a következtetésre jutottunk, hogy egyszerűen képtelenség megszokni ezt a látványt: a világ ezen részén egyszerűen leírhatatlan a szegénység. Teljesen mindegy, hogy mennyit olvasol erről, vagy hány dokumentumfilmet nézel meg, sosem leszel felkészülve arra, amit személyesen tapasztalsz majd itt…

Közvetlenül a korrupt határátkelőhely előtt – ahol minden lehetőséget megragadnak arra, hogy 10 eurót fizettessenek ki veled minden egyes bélyegzőért és útlevél-ellenőrzésért – az út egy gyönyörű nemzeti parkon kígyózott keresztül, ahol láttunk pelikánokat, flamingókat, és egy csomó olyan állatot is, aminek még a nevét sem hallottam soha…

Szenegálba megérkezni hihetetlen megkönnyebbülés volt. Nehéz elmagyarázni, hogy miért, de egész egyszerűen el akartam végre hagyni Mauritániát. Szenegálban minden más volt: ismét láttunk megművelt földeket és focizó, vidáman futkosó gyerekeket. 

Ezekből semmi nincs Mauritániában, és addig észre sem veszed, hogy mennyire hiányoznak ezek az apró, életre utaló jelek egy országból, amíg meg nem látod végre újra, valahol máshol. Soha nem gondoltam volna, hogy az út menti ültetvények látványa ilyen boldoggá tesz majd egy nap…

Nem vendégszerető határváros

St. Louis-t 1659-ben alapították, és ez volt az első állandó francia település Szenegálban. Az évszázadok során végig gyarmati fővárosként szolgált. Az óváros építészete is gazdag és érdekes gyarmati történelemre utal.

Nemzeti park - Mauritania

Amikor megérkeztünk a Zebrabar kempingbe, hirtelen azt hittük, hogy egy fesztivál közepébe csöppentünk. Autók és emberek mindenhol, a sátraktól semmit nem lehetett látni, a tábori tűzhelyeken pedig finom illatokat árasztott a főtt a vacsora illata.

Zebrabari táborhelyünk

Volt egy bár, ami folyamatosan tele volt, ezzel egy időben meg egyre több sörösüveg ürült ki. Úgy tűnt, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik igazán fellélegeztek Szenegálban a mauritániai kaland után….

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on print

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *