Azt sem tudom, hol kezdjem. Végre elkezdődött az eddigi legnagyobb overlanding utazásunk. Ez már a 4. nap, és rengeteg mindenről kell beszámolnom. 

Az indulásunk előtti utolsó napok rendkívül hektikusak voltak. Elrendezni az iratokat, véglegesíteni a felszerelést, az autót menetre kész állapotba hozni, valamint mindent rendben itthon hagyni…annyi munkával járt, hosszú lett a lista a tennivalókkal. 

Autóba pakolás

Kétlem, hogy mindent sikerült volna befejezni. Valószínűleg útközben döbbenünk majd rá, hogy mi mindent felejtettünk el bepakolni, hogy milyen hibákat vétettünk a felszerelés összeállításában, vagy magában az autóban is. 

Az elmúlt 4 hétben édesapámmal tovább építettük és fejlesztettük azt a fiókrendszert, amelyet még az afrikai utazásunkhoz alkottunk meg. Ez az overlanding utazás nagy tapasztalatokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy mi mindenre van szükségünk, és hogy hogyan érdemes összeállítani a Toyota belsejét. 

Apukám építi a fiókrendszert

Volt néhány rész, amelyet szerettem volna bővíteni, hogy több hely legyen, illetve fontos volt, hogy a tárolók egy része átalakítható legyen ággyá azokra az esetekre, ha nem lenne szálloda a közelben (vagy nem akarnánk megszállni valahol), illetve ha a tetősátort sem használhatnánk valamiért. 

Meghosszabbítottuk tehát a fiókos rendszert, úgyhogy most már van egy szekrény a bal hátsó ajtónál, és már nem csak egy tároló van, hanem kettő. 

A fiókrendszer félkészen

Maga a tároló rész nem hosszabb, mint az eredeti volt, és ennek az az oka, hogy meg kellett hagynunk az egyik hátsó ülést. Ez kicsit bonyolított a dolgokon, nem volt egyszerű körbeépíteni sem, plusz kitalálni sem, hogy hogyan oldjuk meg az alvóhelyet. 

A hátsó ülésnek a kínai törvény miatt kellett maradnia, eredetileg nem így terveztük. Azt szerettük volna, ha a kocsi hátul olyan, mint egy lakókocsi, vagyis sok a hely pakolni, illetve aludni is. 

Viszont, ahogy már írtam korábban, ha Kínába mész, akkor folyton veled kell lennie egy idegenvezetőnek, tehát valaki velünk utazik majd 40-45 napon keresztül; neki hagytuk tehát a hátsó ülést. Két másik autóval együtt, konvojként haladunk majd, az idegenvezető valószínűleg felváltva fog utazni mindannyiunkkal. 

Na szóval, visszatérve a fiókrendszerhez, azt hiszem, hogy a végeredmény nagyon jó lett. Édesapám rendkívül ügyes a DIY projekteket illetően; én voltam az, aki megálmodta a tervet, ő pedig segített a megvalósításában. 

Ez nem az első projekt, amelyben segített, van még jó néhány dolog, amit megcsinálni vagy megjavítanott, hogy június 19-ig befejezhessünk minden tennivalót. Tudom, korábban azt írtam, hogy az indulás dátuma június 18., viszont azt egyszerűen nem sikerült megvalósítani. 

HOL VAGYUNK MOST PONTOSAN

Egy Polarsteps nevű alkalmazást használunk, amelynek segítségével szinte élőben követhetsz bennünket. Kattints a képre, ha szeretnéd megnézni az útitervet:

Overlandsite on Polarsteps

Budapesten volt négy hetünk arra, hogy megszerezzük az összes olyan vízumot, amelyre szükségünk lesz mielőtt Kínába érnénk. Amikor már ott leszünk, kezdhetünk csak aggódni az összes többi miatt… 

Ez a 4 hét elegendő idő volt ahhoz, hogy az orosz, a mongol és a kínai vízumok pecsétjeit megkapjuk az útleveleinkbe. A kínaihoz szükség volt egy meghívó-levélre az utazási társaságtól, amelyben leírják, hogy pontosan mit csinálunk, és részletezik az útitervet is. 

Vízumkérelmek

A meghívóval, illetve rengeteg egyéb dokumentummal a kezünkben sikerült egy 60 napos vízumot szerezni, amely rengeteg időt ad nekünk az országban, még akkor is, ha bármilyen probléma felmerülne útközben. Nem vagyok biztos benne, hogy elmagyaráztam-e korábban, de Kínába csak szervezett utazás keretein belül léphetsz be, ezért kell az idegenvezető. Ezen kívül teljesen önállóan utazunk egészen Szingapúrig.

Első drónos fénykép

Végezetül pedig essen szó a támogatóinkról és az anyagiakról is, hiszen biztos vagyok benne, hogy sok ember kíváncsi arra, hogy milyen költségekkel jár egy ilyen út. 

Az igazság az, hogy az utazás minden költségét az utolsó forintig Evelin és én álljuk. Vannak olyan szponzorok, akik voltak olyan kedvesek, hogy elküldték nekünk a termékeiket, amelyeket felhasználtunk az előkészületeink, illetve az utazásunk során, ők cserébe azt kapják tőlünk, hogy megnevezzük és bemutatjuk ezeket a közösségi médiánkban és a blogunkon. 

Indulásra készen

Mivel tetszett nekik a honlapunk, illetve a közösségi média platformjaink, így úgy gondolták, jó reklám lehet számukra, ha megjelentetik itt a termékeiket. Ettől függetlenül természetesen minden elfogultság nélkül fogok véleményt mondani ezekről a termékekről is!

A termékek, amelyeket végül kiválasztottunk, hihetetlenül hasznosak lesznek számunkra. Voltak dolgok, amiket el kellett utasítanunk, hiszen vagy nem volt rá szükségünk, vagy volt már valami hasonlónk. A termékektől eltekintve a másik leghasznosabb dolog számunkra az, amikor egy szponzor megemlít minket a közösségi médiában, és csatolja a weboldalunk linkjét. 

Ezek a dolgok hozzájárulnak a webhely olvasóközönségének növekedéséhez, amely számomra jelenleg az egyik fő cél. A másik, hogy biztonságban eljussunk Szingapúrba.

Hamarosan írok egy bejegyzést a szponzorainkról, arról hogyan is találtunk rájuk. Meg fogom nevezni őket egyenként is a cikkekben, de ezúttal is szeretnék nekik nagy köszönetet mondani! Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy egy támogatásra érdemes csapatnak látnak minket!

Vajdahunyad vára

Amikor ezt írom, épp Romániában vagyunk, a Kárpát-hegységen kelünk át. Ez az ország rengeteg értékes felfedezni valót tartogat az overlandereknek, hiszen azon kevés országok egyike Európában, ahol továbbra is találhatsz földutakat, változatos terepet és csodálatos tájakat. 

Az autót szinte napról-napra rendezgetjük még, semminek nincs végleges helye egyelőre. Egy külön blogbejegyzésre lesz szükség (vagy akár többre is), hogy leírjam, mi mindent hoztunk magunkkal. 

A gondolataink idővel lecsendesednek, és ismét beállunk az overlanding üzemmódba. Nem volt könnyű búcsút venni a családjainktól, hiszen a következő 5 (vagy még több) hónapban nem látjuk majd egymást. 

Overlanding régen és most

Mindennapi elfoglaltságunk, hogy megtervezzük a következő napi utat, miközben a családjaink otthon izgulnak értünk. Ha számunka nehéz volt a búcsú, akkor el se tudom képzelni, nekik milyen lehetett….

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on print

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *