Törökország felfedezése

Szerencsére az eső nem követett minket egészen Isztanbulig, sőt, hihetetlen volt a forróság, ahogy ennek a hatalmas városnak a dugójában ültünk. 

Korábban beszélgettünk arról, hogy vajon megálljunk-e pár napra, hogy felfedezhessük a várost, de végül úgy döntöttünk, hogy nem. Bár nagyon érdekes lenne megnézni minden látványosságát, nem igazán vágytunk arra, hogy egy telepakolt autóval navigáljunk ezeken az utakon, és hogy felkutassunk egy hotelt, ahol biztonságosan leparkolhatunk. 

Inkább úgy döntöttünk, hogy a Fekete-tenger partvidéke felé indulunk. A jövőben biztosan felfedezzük még Isztanbult, hiszen fontos helye van a listánkon, viszont lehet, hogy nem overlanderként

Végül letértünk az autópályáról és elindultunk Törökország északi partjai felé. Ez a rész egészen járatlannak tűnt a déli területekhez képest. Az iOverlander applikációt használva (ha nem ismered, akkor mindenképp nézd meg! Nagyon hasznos segítség az overlanderek számára – ráadásul teljesen ingyen van) igyekeztünk találni egy táborhelyet, amely lehetőleg a part egy távolabbi szakaszán van.

Bár a helyszín, amire bukkantunk, maga fantasztikus, de azt elborító szeméthegyek kiábrándítóak, vagyis nem ez volt a legjobb hely a táborozáshoz. Mint később kiderült, a szemét sok gyönyörű helyet tesz tönkre a part mentén. 

Reggeli a tengerparton

Másnap reggel felmásztunk a környék szikláira, és az óceánra nézve fogyasztottuk el a reggelinket. Mivel alig fél éve, hogy felmontunk a munkahelyeinken, furcsa érzés volt, hogy megengedhetünk magunknak valami ilyesmit egy hétköznap reggelen. 

Kelet felé vettük az irányt, a tengerpart mentén haladva. Majd rákövetkező nap délnek fordultunk, Hattuszasz felé, amely az UNESCO világörökség része, utána pedig Kappadókia következik. 

Végre itt volt az ideje az első vadkempingnek, az iOverlander pedig tökéletes eszköz volt ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet aznap éjszakára. Ismét megtörtént, hogy bár a táborhely ideálisnak tűnt a távolból, odaérve azt kellett tapasztalnunk, hogy mindent szemét borít. Alig vártam reggel, hogy elhagyjuk végre azt a helyet. 

Táborhelyünk

Hattuszasz a Hettita Birodalom fővárosa volt a késői Bronzkorban, ma pedig Bogazkale felől látogatható. Lenyűgöző látni egy olyan civilizáció romjait, amely 3700 évvel ezelőtt virágzott. A romok a mai napig elképesztőek – Hattuszaz városa több tízezer embernek adott otthont, ami mai viszonylatban is jelentős méretűnek számít. 

Amíg Bogazkaleben voltunk, végre utólérgettük magunkat egy kicsit, kimostuk például a ruháinkat, és edzettünk is. 

Ezután Kappadókia következett. Már nagyon vártam, hogy eljussak erre a helyre, hiszen rengeteget olvastam erről a térségről, és számos elképesztő képet is láttam a hőlégballonokról, ATV (quad) túrákról és egyéb izgalmas dolgokról, amelyeket itt lehetőséged van kipróbálni. 

Kappakódia azonban külön bejegyzést érdemel!

Törökország felfedezéséhez nem elég pár nap, de még pár hét sem. Ez az ország hónapokat igényel, hiszen rengeteg felfedeznivalóval szolgál az utazóknak, különösen az overlandereknek. 

Korábban már írtam arról, hogy egy overlander szemével Marokkó az egyik legjobb ország a világon, viszont Törökországba ellátogatva azt mondhatom, hogy sikerült “egy másik Marokkót” találnunk. 

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on print

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *